2014. október 31.

Jeremiás próféta könyve
Jer 21
1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak, amikor Cidkijjá király elküldte hozzá Pashúrt, Malkijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát, ezzel az üzenettel: 2 Kérdezd meg ügyünkben az Urat, mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Vajon tesz-e velünk csodát az Úr úgy, mint máskor, és elvonul-e ez tőlünk? 3 Jeremiás így felelt nekik: Mondjátok meg Cidkijjának, 4 hogy ezt mondta az Úr, Izráel Istene: Én visszafordítok minden fegyvert a kezetekben, amivel a babilóniai király és a káldeusok ellen harcoltok, akik ostromolnak benneteket a várfalon kívül, és behozom őket a város közepébe. 5 Mert én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással. 6 Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: nagy dögvészben halnak meg. 7 Azután pedig – így szól az Úr -, Cidkijját, Júda királyát, szolgáit és a népet, akik megmaradnak e városban a dögvész, a fegyver és az éhínség után, kezébe adom Nebukadneccar babilóniai királynak és ellenségeiknek, akik az életükre törnek. Kardélre hányja őket, nem szánja, nem kíméli, és nem irgalmaz nekik. 8 Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Én most elétek adom az élet útját és a halál útját. 9 Aki itt marad a városban, az meghal fegyver, éhség és dögvész miatt. De aki kimegy, és a benneteket ostromló káldeusokhoz pártol, az életben marad, és ajándékul kapja életét. 10 Mert e város ellen fordulok, kárára és nem javára – így szól az Úr. Babilónia királyának a kezébe kerül, és fölperzseli. 11 Júda királyi házának pedig mondd meg: Halljátok az Úr igéjét, 12 Dávid háza! Így szól az Úr: Törvényesen ítéljetek reggelenként, mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától – különben kitör haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosz tetteik miatt! 13 Én rátok támadok, akik a völgyben és a fennsík szikláján laktok – így szól az Úr-, akik ezt gondoljátok: ki törhetne ránk, ki hatolhat be erődeinkbe? 14 Ezért megbüntetlek titeket, ahogyan megérdemlitek – így szól az Úr: Tüzet gyújtok erdőtökben, amely mindenestül megemészti azt!

A zsoltárok könyve
Zsolt 46
1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Lukács evangéliuma
Lk 10,25-42
25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: “Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 26 Ő pedig ezt mondta neki: “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 27 Ő pedig így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28 Jézus ezt mondta neki: “Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” 29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: “De ki a felebarátom?” 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: “Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” 37 Ő így felelt: “Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: “Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” 38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: “Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” 41 Az Úr azonban így felelt neki: “Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”