2014. október 30.

Jeremiás próféta könyve
Jer 20
1 De Pashúr főpap, Immér fia, aki az Úr házának főfelügyelője volt, meghallotta, hogy miket prófétált Jeremiás. 2 Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, majd kalodába záratta, amely a felső benjámini kapuban volt az Úr háza mellett. 3 Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az Úr, hanem így: Iszonyat mindenütt! 4 Mert ezt mondja az Úr: Iszonyatot támasztok benned és minden barátodban. Elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig Babilónia királyának kezébe adom, aki fogságba viszi őket Babilóniába, vagy karddal vágatja le őket. 5 Neki adom ennek a városnak minden vagyonát, szerzeményét és értékét. Júda királyainak összes kincsét is ellenségeik kezébe adom. Zsákmányul ejtik, elveszik, és Babilóniába viszik. 6 Te pedig, Pashúr, házad összes lakójával együtt fogságba esel, és Babilóniába kerülsz. Ott halsz meg, ott temetnek el téged is, meg összes barátodat is, mivel hazugságot prófétáltál nekik! 7 Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtettél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. 8 Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. 9 Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. 10 Hallom, hogy sokan suttogják: Iszonyat mindenütt?! Jelentsétek föl! Föl is jelentjük! Akik jóakaróim voltak, mind a bukásomra várnak: Talán rá lehet szedni! Hatalmunkba ejtjük, és bosszút állunk rajta! 11 De az Úr velem van, mint erős vitéz. Ezért elbuknak üldözőim, nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek, kudarcot vallanak, gyalázatuk soha nem megy feledésbe! 12 Ó, Seregek Ura, aki megpróbálod az igazat, aki belelátsz a lelkekbe és a szívekbe, hadd lássam bosszúdat rajtuk, hiszen eléd tártam peremet! 13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából! 14 Átkozott az a nap, amelyen születtem, ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! 15 Átkozott az az ember, aki hírül vitte apámnak, hogy fiúgyermeke született, és nagy örömet szerzett neki! 16 Úgy járjon az az ember, mint a városok, melyeket földúlt az Úr szánalom nélkül: reggel jajkiáltást halljon, délben harci zajt! 17 Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám lett volna a sírom, méhe örökre terhes maradt volna! 18 Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!

Lukács evangéliuma
Lk 10,17-24
17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: “Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” 18 Ő pedig ezt mondta nekik: “Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. 20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” 21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: “Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak. 22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” 23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: “Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.”