2020. 11. 03.

Sámuel második könyve 22. fejezet, 1-25
Dávid éneke (Vö. Zsolt 18)
1Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. 2Így mondta: Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, 3Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. 4Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. 6A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. 7Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. 8Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. 12Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. 13Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. 14Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges. 15Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. 16Láthatóvá vált a tengerfenék, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szelének fúvásától. 17Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18Megmentett engem ellenségem hatalmából, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. 19Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 20Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát.

Pál második levele a korinthusiakhoz 10. fejezet, 12-18
Pál Krisztus mértékéhez igazodik
12Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. 13Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. 14Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. 15Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. 16Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. 17Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, 18mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.