2020. 11. 04.

Sámuel második könyve 22. fejezet, 26-51
26A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28Az elesett népet megsegíted, de ha kevély embert látsz, azt megalázod. 29Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. 31Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent. 34Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. 35Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, és sokszor meghallgattál engem. 37Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. 38Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39Végeztem velük, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé, lábaim elé hanyatlottak. 40Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. 42Széjjelnéznek, de nincs szabadító, az ÚRra néznek, de ő nem válaszol. 43Összezúzom őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. 44Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. 45Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám, 46mert elepednek az idegenek, reszketve bújnak elő rejtekükből. 47Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! 48Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám. 49Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól. 50Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, 51mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

Pál második levele a korinthusiakhoz 11. fejezet, 1-15
Pál önzetlensége és az álapostolok hamissága
1Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! 2Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. 3Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. 4Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. 5Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. 6Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. 7Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? 8Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 9Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. 10Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. 11Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! 12De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. 13Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. 14Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.