2020. 11. 12.

Jób könyve 3. fejezet
Jób panasza
1Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. 2Megszólalt Jób, és ezt mondta: 3Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant! 4Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár! 5Sötétség és homály vegye birtokába, felhő lakjon rajta, nappal is sötétség tegye rémisztővé! 6Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába! 7Legyen az az éjszaka meddő, ne hallatsszon akkor örömujjongás! 8Hozzanak rá rontást, akik meg tudnak átkozni egy napot, és képesek felingerelni a Leviatánt. 9Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait, 10mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot! 11Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? 12Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? 13Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna 14a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, 15vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat. 16Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra? 17Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt. 18A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját. 19Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától. 20Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett, 21akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset, 22akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt; 23az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat? 24Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás. 25Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az ért utol engem. 26Nem lelek pihenést, se csendességet; még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.

Pál levele a filippiekhez 2. fejezet, 1-11
Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig
1Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.