2020. 11. 13.

Jób könyve 4. fejezet
Elífáz első beszéde: Ártatlanul senki sem szenved
1Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót? 3Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. 4A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted. 5Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz? 6Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed? 7Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? 8Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett. 9Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. 10Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai. 11Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei. 12Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim, 13éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. 14Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám. 15Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen. 16Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: 17Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? 18Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát. 19Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt, 20reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné. 21Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.

Pál levele a filippiekhez 2. fejezet, 12-30
Az üdvösség munkálása félelemmel és rettegéssel
12Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. 14Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, 15hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, 16ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. 17Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; 18de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt!
Timóteus és Epafroditosz elküldése
19Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek. 20Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; 21mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. 22De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. 23Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. 24De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek. 25Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, 26mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg. 27Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. 28Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. 29Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, 30mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.