2020. 11. 14.

Jób könyve 5. fejezet
Jób csak Istentől várhat segítséget
1Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 2Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 3Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. 4Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 5Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. 6Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 17Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 18Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 19Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 20Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. 21Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. 22Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, 23mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. 24Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. 25Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. 26Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. 27Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!

Pál levele a filippiekhez 3. fejezet, 1-14
Pál Krisztusért kárnak ítélt mindent
1Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. 2Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosztevőktől, óvakodjatok a megmetéltektől! 3Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. 4Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én még inkább: 5nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, 6buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, 10hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.
Pál egyenest a cél felé fut
12Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. 13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.