2020. 11. 26.

Jób könyve 17. fejezet
1Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
Jób barátai rosszindulatúak
2Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem. 3Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? 4Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. 5Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai: 6így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek. 7Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. 8Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. 9De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje. 10De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. 12Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. 13Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, 14ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek, 15hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? 16Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.

A zsidókhoz írt levél 1. fejezet, 1-4
Isten tökéletes kijelentése Fia által
1Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. 3Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. 4Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.