2020. 11. 25.

Jób könyve 16. fejezet
Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja
1Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! 3Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? 4Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. 5Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. 6Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; 7mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. 8Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 9Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. 10Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. 11Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. 12Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. 13Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 14Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. 16Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. 17Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. 18Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! 19Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. 20Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, 21hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. 22Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.

Pál levele Filemonhoz 1. fejezet, 8-25
A megtért rabszolga visszaküldése
8Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, 9a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. 10Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, 11aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. 12Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, 13pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. 14Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. 15Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, 16most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. 17Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! 18Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! 19Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. 20Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban!
Üzenetek, üdvözletek, áldás
21Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. 22Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. 23Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, 24Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. 25Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!