„Karácsony.”

Megjelent a Mikepércsi tükör 2010- évi ünnepi számában.

Annyi mindenre várunk életünk során, ami utólag hiábavalónak tűnik, és oly kevéssé örülünk annak, ami biztos, hogy megtörténik. A karácsony ilyen biztos történés, megvalósulás. Megvalósul az, amit meg sem mertünk álmodni, amit remélni és hinni sem lehetett: az Isten emberré lett Jézus Krisztusban.

Persze, mondhatják sokan, nincs, és nekünk nem kell semmiféle „istenes” álom, illetve beteljesülés. „Nekünk a valóság kell! Valóságos, kézzelfogható segítségre van szükség a hétköznapok kiábrándító folyamatainak megváltoztatása érdekében. Isten, ha van erőtlen, gyenge és igazságtalan!”

Ezek

azok az érzések, amelyek miatt mindig új remény támad az emberben, és ezek azok az érzések, amelyek miatt biztos, hogy újra meg újra hamis reményekkel áltatjuk magunkat. A körülmények, a helyzet megváltozásában reménykedünk, miközben nem vesszük észre, hogy nekünk kell megváltozni annak érdekében, hogy másként lássuk, másnak éljük meg életünk eseményeit. Ennek a változásnak az érdekében Isten az, aki először megváltozik. Az erő, a hatalom, a remény, a szeretet, a jóság, bármi, amit az idők kezdete óta „az Istenről” gondolt az ember Jézus Krisztusban testet öltött, valóság lett. Isten hús-vér emberré lett, hogy Róla ne gondoljunk olyat, ami nem igaz, vagy éppen félrevezető. Emberré lett, hogy megismerjük, hogy kövessük és utánozzuk Őt. Ebben a megismerésben segít a Szentírás egésze.

Az evangéliumok történeteit olvasva megértjük, hogy Krisztus sohasem a külsőséget tartotta szem előtt. Nem arra nézett, a mi látható, hanem azt kereste, ami az emberben van. Az embert kereste, az emberen segített. Hol úgy, hogy gyógyított, hol úgy, hogy rámutatott valamilyen rejtett hibára, hol úgy, hogy kérlelhetetlenül igazat mondott, szembesítve a segítségre szorulót a már-már valóságosnak tűnő hazugságok leküzdésében.

Az emberi élet megéléséhez nincs recept. Nincs egy kész forgatókönyv. Az élet egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy megismerjük önmagunkat, s elfogadjuk a másikat. A többit. Az a hit áll e mögött a kijelentés mögött, mely az ember istenképűségéről beszél. Arról, hogy az embert is teremtő Isten saját képére teremtett bennünket. Mindenkit. És genetikai azonosság, formai hasonlóság helyett az Ő Lelkét adta mindenkinek, hogy ezt a fent említett „titkot” megértsük és megéljük. Ez a kulcs. Ennyi. Egyformák vagyunk. Ugyanolyan esendők, mint amennyire szerethetők. Persze az életünk körülményei, a bennünk lévő adottságok és tehetség különböznek egymástól, de a Lélek ugyanaz.

Ez a Lélek, az Isten Lelke az idén is, itt is, Magyarországon, és itt Mikepércsen is meg akarja szerettetni velünk önmagunkat. Elfogadásra tanít. Ezért emlékeztet a betlehemi történet által most is arra,

hogy akitől az életünket kaptuk, szeret és elfogad bennünket. Szüksége van ránk. Értsük meg és érezzük meg, hogy nekünk is szükségünk van önmagunkra, és mások is számítanak ránk. Ennek a valóságnak a megélése által legyen boldog ünnepünk! Boldog karácsonyt Mikepércs! (Czapp József)