Nemmind1, mit teszünk!

Itt most nem részletezett okok miatt „csak” 2010-ben költöztünk ki Mikepércsre. Hogy miért, majd máshol leírom. Most legyen elég annyi, hogy lakhatatlan volt a lelkészlakás. És ez igaz! 2010 húsvétjára készült el a régi ház belső felújítása, s ez tette lehetővé, hogy ideköltözzünk, hogy „belépjünk” a gyülekezetbe. Sok minden történt addig is, de a tényleges gyülekezetépítés ekkor vette kezdetét. Ennek a munkának előre tervezett részlete volt egy

foltvarró kör beindítása. Azért is, mert önmagában ez a tevékenység egy jó közösségformáló alkalom, másrészt a sokszor, sok helyen leírt igazság miatt, hogy tudniillik a gyülekezetet körülvevő kis közösségek kaput nyitnak a gyülekezethez szorosan még nem tartozó emberek előtt is. Már a gyülekezethez tartoznak, akik idejárnak, de még nem tartoznak annak

a magjához, a rendszeresen templomba járó, hitvalló közösséghez. A cél persze az (is), hogy oda is tartozzanak!

Heteken belül sikerült egy lelkes gyülekezeti tagot találni, akivel meg lehetett osztani az elképzelés lényegét. Ő lett a kör szervezője. Egy hónapon belül elkezdte munkáját ez a nagyon sajátos kis közösség, akiknek tagjai között időről-időre felbukkannak újak is, de alapvetően ugyanaz a 10-14 ember jár rendszeresen. Megszületett az első munkaterv, s elkezdtek használt ruhát gyűjteni hozzá. A használhatónak gondolt ruhákat átmosták, felszaggatták, s elkezdték szabni az időközben elkészített tervnek megfelelően. Aztán elkészült az első, majd a második és sokadik falvédő, ágytakaró. Az elmúlt évben a felújított Gyülekezeti Ház nyugati falára terveztek és készítettek egy gyönyörű, sokszínű csillagot. A honlap sok képén látható ez a csillag.

A kezdetekkor még minimális gyülekezeti támogatásra is szükség volt anyagok, eszközök vásárlásához, mára azonban teljesen önellátó lett a közösség. Karácsonyra és húsvétra minden évben ajándéktárgyakat készítenek, s a gyülekezet tagjai nagy örömmel vásárolják meg, megteremtve ezzel a további működés anyagi feltételeit.

A Foltvarró kör alkalmairól és különleges „akcióiról” a honlapon folyamatos tájékoztatást adunk majd! Jelenleg, minden második hétfőn 14 órától lehet az itt folyó munkába bekapcsolódni!

Most hadd álljon itt néhány gondolat azzal kapcsolatban, milyen megfontolások állnak egy ilyen közösség létrehozás, működése mögött.

1. A régi és az új egysége, egymásrautaltsága

Hitünk egyik alappillére az az igazság, hogy Isten kijelentése megismerhető. Ez az ismeret a Szentírásból van, a Bibliából, mely görög szó azt jelenti: könyvek. Az a 66 könyv együtt az Isten kijelentése, mely emberi szavakon keresztül megismerteti velünk Őt Magát, s önmagunkat. A két nagy könyv, a két szövetséghez tartozó könyvek, az ó-, és újszövetség nincs egymás nélkül. Ahogy a régi hordozza az új ígéretét, hordozza a Krisztusról szóló ígéretet, úgy az új mindig visszautal a régire. Isten emberrel való „viszonya” nem Jézus Krisztussal kezdődik! De Vele teljesedik ki! És ahogy ott van a törvény az ószövetségben, ott van az az újban is. Jézus maga mondja, hogy nem a törvényt eltörölni jött, hanem érvényt szerezni neki. Csak adja hozzá a törvény egészen új értelmét, a szeretet törvényét is! És ahogy ott van az újszövetségben az örömhír, úgy ott van az az óban is, mert Isten ott is kegyelmes, gondviselő, szerető és hűséges Istenként ismerhető meg.

És, hogy jön mindez a foltvarráshoz? Hát úgy, hogy abban is régi anyagot használunk, hogy valami egészen újat hozzunk létre. Új funkció, új megjelenés a régi, kidobnivaló kacatok felhasználásával. Amikor kidobás helyett úgy döntünk, hogy egy elnyűtt, elszakadt, kinőtt ruhadarabot felcsíkozunk, felkockázunk, felvagdosunk, megteremtjük a lehetőségét, hogy valami újban helyet kapjon. És az elkészült munkák azt értetik meg velünk, hogy a „régi” át-, átszövi az újat. Benne van, szerves része annak. A régihez azonban kellenek új anyagok is, amik egybetartják a régit, és kell a terv, hogy mihez is lehet használni mindazt, ami egyébként már használhatatlan lenne. Kell terv! Kell vízió, látás. S ehhez az újhoz tudjuk felhasználni a régit! Ennek kellene történni gyülekezeteinkkel, egyházunkkal is. Kimondani dolgokra, hogy arra, amire eddig használtuk nem jó! De, ha van látás, amit sokan elfogadnak, akkor a látásból előálló tervben lehet és kell helyet biztosítani a réginek is! Nem bontom tovább a gondolatot. Mindenki vigye végig maga!

2. Az értelmetlennek tűnő munkának célja van

Amikor egy régi darab kidobása

mellett döntünk, majd úgy határozunk, felszabdalás után mégis bedolgozzuk egy új tervbe, akkor lesznek olyan pillanatok, amikor elveszítjük a célt a szemünk elől, és csak a részre, a darabra gondolunk, azt látjuk. Nem látjuk pontosan, mi lesz annak a darabnak a helye, szerepe. Magunk sem értjük mi lesz a kis darab sorsa. De ha van terv, pontos terv, akkor minden darab elkészítésének értelme van, mert megvan a pontos helye az újban. Megvan a rész helye az egészben. Sőt, a nagy egész kis blokkokból áll, melyek önmagukban is szépek, de együtt kiadják a nagy harmóniát. Egy ember élete lehet egy „folt”, aminek helye van a „blokkban”, a gyülekezetben. A blokkok, a gyülekezetek pedig kiadják az egészet. Jelen esetben ez az egyházunk. Sőt, egyházunk is lehet „csak” egy blokk a Krisztus egyetemes egyházában, a hívők közösségében.

Minden résznek helye van a nagy egészben!