2013. augusztus 24.

Hóseás próféta könyve 13. fejezet

¹Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá. ²Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak!  ³Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje.  ⁴De én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.  ⁵Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön.  ⁶Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.  ⁷Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton.  ⁸Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket. ⁹Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.  ¹⁰Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket!  ¹¹Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban. ¹²Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke. ¹³Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből.  ¹⁴Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás!  ¹⁵Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az ÚR szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától.

Márk evangéliuma 16. fejezet, 9-13. versek

⁹(A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. ¹⁰Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. ¹¹Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el. ¹²Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. ¹³Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.