2013. június 30.

Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet:

 ¹Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?  ²Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.  ³Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.  ⁴Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.  ⁵Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.  ⁶Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.  ⁷Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.  ⁸Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! ⁹A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.  ¹⁰Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele.  ¹¹Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.  ¹²Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

Márk evangéliuma 2. fejezet, 1-12. versek:

 ¹Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. ²Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. ³Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. ⁴Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. ⁵Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” ⁶Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: ⁷“Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?”  ⁸Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: „Miért tanakodtok így szívetekben? ⁹Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! – vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? ¹⁰Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: ¹¹Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” ¹²Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”

Olvasandó még: Zsoltárok könyve 77. fejezet:

 ¹A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.  ²Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. ³Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. ⁴Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) ⁵Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. ⁶Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. ⁷Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: ⁸Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? ⁹Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? ¹⁰Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) ¹¹Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. ¹²Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. ¹³Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. ¹⁴Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?  ¹⁵Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. ¹⁶Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) ¹⁷Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. ¹⁸A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. ¹⁹Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. ²⁰Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.  ²¹Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.