Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
- Ez az esemény elmúlt.
2013. május 19.
2013.05.19 @ 00:00 - 23:55
Apostolok cselekedeteiről írott könyv 15. fejezet, 36-41. versek:
36Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?” 37Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. 38Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. 39Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. 40Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; 41bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.
Ézsaiás próféta könyve 24. fejezet:
1Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. 2Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. 3Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az ÚR jelentette ki ezt az igét. 4Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. 5Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. 6Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, csak kevés ember marad meg. 7Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. 8Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. 9Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. 10Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. 11Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. 12Pusztán maradt a város, romhalmaz van a kapu helyén. 13Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. 14Azok hangos szóval ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől. 15Világosság támadt, ezért dicsérjétek az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! 16A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! 17Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! 18Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. 19Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! 20Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. 21Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. 22Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. 23Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége.
Olvasandó még: János evangéliuma 14. fejezet, 8-17. versek:
8Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” 9Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. 11Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.” 12“Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, 13és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 14ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”