2013. szeptember 18.

I. Krónikák könyve 18. fejezet

 ¹Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt. ²Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek. ³Megverte Dávid Hadadezert, Cóbá királyát is Hamátnál, aki az Eufrátesz-folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. ⁴Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. ⁵Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. ⁶Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahová csak ment. ⁷Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. ⁸Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket.  ⁹Amikor meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét, ¹⁰elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt. ¹¹Dávid király ezeket is az ÚRnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől, az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el. ¹²Abisaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben.  ¹³Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahová csak ment. ¹⁴Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. ¹⁵A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jehósáfát, Ahilúd fia volt. ¹⁶Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár. ¹⁷Benájá, Jehójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.

Timóteushoz írt első levél, 5. fejezet, 17-25. versek

 ¹⁷A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. ¹⁸Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”.  ¹⁹Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak „két vagy három tanú szavára”.  ²⁰Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. ²¹Kérve kérlek, Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. ²²A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! ²³Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodba és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is. ²⁴Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; másokat viszont követnek. ²⁵Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.