2014. december 28.

János evangéliuma
Jn 1,35-51
35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, 36 és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: “Íme, az Isten Báránya!” 37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. 38 Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: “Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: “Rabbi – ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” 39 Ő így szólt: “Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. 40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. 41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: “Megtaláltuk a Messiást” – (ami azt jelenti: Felkent). 42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: “Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” – (ami azt jelenti: Kőszikla). 43 Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: “Kövess engem!” 44 Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. 45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: “Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” 46 “Származhat-e valami jó Názáretből?” – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: “Jöjj, és lásd meg!” 47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: “Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.” 48 Nátánaél megkérdezte tőle: “Honnan ismersz engem?” Jézus így válaszolt neki: “Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.” 49 Nátánaél így szólt hozzá: “Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” 50 Jézus így válaszolt neki: “Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” 51 És hozzátette: “Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”

Lukács evangéliuma
Lk 2,22-35
22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy “minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;” 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: “egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” 25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 “Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: “Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”

A példabeszédek könyve
Péld 3,1-18
1 Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, 2 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! 3 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! 4 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. 5 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. 7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! 8 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. 9 Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, 10 akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. 11 Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! 12 Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. 13 Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. 14 Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. 15 Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. 16 Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. 17 Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. 18 Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.