2014. december 3.

Jeremiás próféta könyve
Jer 43
1 Amikor Jeremiás végig elmondta az egész népnek Istenüknek, az Úrnak minden igéjét, amit Istenük, az Úr üzent nekik, mindezeket a szavakat, 2 így szólt Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot beszélsz! Nem üzente tőled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba, hogy ott lakjunk mint jövevények. 3 Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig fogságba vitessen Babilóniába. 4 Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a haderő vezérei, sem az egész nép az Úr szavára, hogy Júda országában maradjanak. 5 És magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a haderő vezérei Júda egész maradékát, akik visszatértek Júdába azok közül a népek közül, amelyek közé szétszóródtak mint jövevények: 6 a férfiakat, a nőket és a gyermekeket meg a király leányait és mindenkit, akit Nebuzaradán testőrparancsnok otthagyott Gedaljánál, Ahikám fiánál, Sáfán unokájánál, végül Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát is. 7 Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára; és eljutottak Tahpanhészig. 8 Tahpanhészban így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 9 Végy a kezedbe nagy köveket, és ásd el a júdai férfiak szeme láttára a fáraó tahpanhészi palotájának a bejárata előtt a kikövezett téren. 10 Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Elküldök szolgámért, Nebukadneccar babilóniai királyért, idehozom, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elástam; ezek fölött feszíti ki sátrát. 11 El fog jönni, és leveri Egyiptom országát. Aki halálra méltó, meghal; aki fogságra méltó, fogságba kerül; aki pedig fegyverre méltó, azt fegyver öli meg. 12 Felgyújtja az egyiptomi istenek templomait, fölperzseli azokat, fogságba viszi isteneiket. Átkutatja Egyiptomot, ahogyan a pásztor kitetvezi a ruháját, és bántatlanul vonul el onnan. 13 Összetöri az Egyiptomban levő Bétsemes oszlopait, az egyiptomi istenek templomait pedig fölperzseli.

Lukács evangéliuma
Lk 20,1-8
1 Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, 2 és megkérdezték tőle: “Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” 3 Ő pedig így válaszolt nekik: “Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: 4 Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?” 5 Ők pedig így tanakodtak egymás között: “Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? 6 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.” 7 Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. 8 Erre Jézus így szólt hozzájuk: “Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”