2015. február 2.

János evangéliuma

Jn 8,12-20

12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: “Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz.” 14 Jézus így válaszolt nekik: “Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. 16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. 18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.” 19 Erre megkérdezték tőle: “Hol van a te Atyád?” Jézus így válaszolt: “Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” 20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

A példabeszédek könyve

Péld 25,21-28

21 Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, 22 mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál. 23 Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot. 24 Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. 25 Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. 26 Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog. 27 Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz. 28 Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.