2014. június 28.

Pál levele a rómaiakhoz

Róm 16,1-16

¹ Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: ² fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is. ³ Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. ⁴ Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is. ⁵ Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is. Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első zsengéje Krisztusban. ⁶ Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. ⁷ Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb lettek Krisztus híveivé. ⁸ Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat. ⁹ Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat. ¹⁰ Köszöntsétek Apellészt, a Krisztus kipróbált emberét. Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat. ¹¹ Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban hisznek. ¹² Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik fáradoznak az Úrért. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért. ¹³ Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám. ¹⁴ Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a hozzájuk tartozó testvéreket. ¹⁵ Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét, valamint Olümpászt és a hozzájuk tartozó szenteket mind. ¹⁶ Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.

A zsoltárok könyve

Zsolt 78,1-31

¹ Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! ² Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. ³ Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, ⁴ nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. ⁵ Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. ⁶ Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, ⁷ hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. ⁸ Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez: ⁹ mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. ¹⁰ Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. ¹¹ Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. ¹² Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. ¹³ Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. ¹⁴ Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. ¹⁵ Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. ¹⁶ Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. ¹⁷ De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. ¹⁸ Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. ¹⁹ Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? ²⁰ A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? ²¹ Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, ²² mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. ²³ Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. ²⁴ Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. ²⁵ Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. ²⁶ Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. ²⁷ Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye. ²⁸ Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. ²⁹ Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. ³⁰ De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. ³¹ Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.