2014. július 13.

Pál második levele a korinthusiakhoz

2Kor 8,1-15

¹ Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. ² Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. ³ Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, ⁴ és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. ⁵ És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. ⁶ Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. ⁷ Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. ⁸ Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. ⁹ Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. ¹⁰ Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. ¹¹ Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! ¹² Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. ¹³ Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően ¹⁴ a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; ¹⁵ amint meg van írva: “Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.”

Pál második levele a korinthusiakhoz

2Kor 8,1-15

¹ Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. ² Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. ³ Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, ⁴ és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. ⁵ És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. ⁶ Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. ⁷ Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. ⁸ Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. ⁹ Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. ¹⁰ Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. ¹¹ Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! ¹² Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. ¹³ Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően ¹⁴ a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; ¹⁵ amint meg van írva: “Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.”

A zsoltárok könyve

Zsolt 89,39-53

³⁹ Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá. ⁴⁰ Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját. ⁴¹ Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted. ⁴² Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt. ⁴³ Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek. ⁴⁴ Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban. ⁴⁵ Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted. ⁴⁶ Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.) ⁴⁷ Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz? ⁴⁸ Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert! ⁴⁹ Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.) ⁵⁰ Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak ⁵¹ Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől! ⁵² Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát. ⁵³ Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen!