2014. július 29.

Pál levele az efezusiakhoz

Ef 4,1-16

¹ Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, ² teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, ³ igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. ⁴ Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:⁵ egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, ⁶ egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.⁷ A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. ⁸ Ezért mondja az Írás: “Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” ⁹ Az pedig, hogy “felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. ¹⁰ Aki leszállt, az “fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. ¹¹ És ő “adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, ¹² hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, ¹³ míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, ¹⁴ hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; ¹⁵ hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.¹⁶ Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Mózes negyedik könyve

4Móz 15

¹ Az Úr így beszélt Mózeshez: ² Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek, ³ és tűzáldozatot készítetek az Úrnak, égőáldozatot vagy véresáldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatul, vagy ünnepeiteken, amikor szarvasmarhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak, ⁴ akkor az áldozó mutassa be áldozatát az Úrnak: ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva, ⁵ italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként. ⁶ A koshoz készíts ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, egyharmad hín olajjal gyúrva. ⁷ Italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak.⁸ Ha szarvasmarhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére, vagy békeáldozatul az Úrnak, ⁹ akkor mutass be a szarvasmarhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva, ¹⁰ italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.¹¹ Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, fiatal báránynál vagy kecskénél. ¹² Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el. ¹³ Minden bennszülött így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az Úrnak. ¹⁴ Ha pedig jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti készítitek. ¹⁵ A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés ez nálatok nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti! ¹⁶ Ugyanaz a törvény és rendszabály vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre is. ¹⁷ Az Úr így beszélt Mózeshez: ¹⁸ Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket, ¹⁹ és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az Úrnak. ²⁰ A tésztátokból készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul. Szérűről vett ajándékként ajánljátok föl. ²¹ Az első tésztát adjátok ajándékul az Úrnak nemzedékről nemzedékre. ²² Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az Úr meghagyott Mózesnek. ²³ Pedig mindezek, amelyeket megparancsolt nektek az Úr Mózes által, érvényesek attól kezdve, hogy az Úr megparancsolta minden nemzedéknek. ²⁴ Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul az Úrnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírás szerint, meg egy kecskebakot vétekáldozatul. ²⁵ Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, és ők tűzáldozatot vittek ajándékul az Úrnak, meg vétekáldozatot is vittek az Úr elé azért a nem szándékos vétekért. ²⁶ Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek. ²⁷ Ha csak egy ember vétkezik nem szándékosan, akkor mutasson be egy esztendős nőstény kecskét vétekáldozatul. ²⁸ A pap pedig végezze el az engesztelést az Úr színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét. Ha elvégezte érte az engesztelést, bocsánatot nyer. ²⁹ Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok az izráeli bennszülöttre és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik. ³⁰ De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az Urat gyalázta meg. ³¹ Hiszen az Úr igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell. ³² Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján. ³³ Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé. ³⁴ Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük. ³⁵ Az Úr ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül. ³⁶ Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. ³⁷ Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: ³⁸ Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt. ³⁹ Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket, ⁴⁰ hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. ⁴¹ Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!