2014. május 11.

Jób könyve

Jób 34,1-15

¹ Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta: ² Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok! ³ Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. ⁴ Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. ⁵ Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. ⁶ Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. ⁷ Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, ⁸ egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! ⁹ Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. ¹⁰ Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. ¹¹ Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. ¹² Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. ¹³ Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot? ¹⁴ Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, ¹⁵ egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba.

Az apostolok cselekedetei

ApCsel 17,22-34

²² Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: “Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, ²³ mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. ²⁴ Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, ²⁵ nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. ²⁶ Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, ²⁷ hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; ²⁸ mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. ²⁹ Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. ³⁰ A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. ³¹ Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” ³² Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: “Majd meghallgatunk erről máskor is.” ³³ Pál ezután eltávozott közülük. ³⁴ Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások.