2014. május 20.

Jób könyve

Jób 39

¹ Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? ² Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek? ³ Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. ⁴ Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. ⁵ Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? ⁶ A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. ⁷ Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. ⁸ A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. ⁹ Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál? ¹⁰ Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? ¹¹ Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat? ¹² Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? ¹³ A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az! ¹⁴ A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. ¹⁵ Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja. ¹⁶ Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. ¹⁷ Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben. ¹⁸ De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. ¹⁹ Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? ²⁰ Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. ²¹ Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. ²² Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. ²³ Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. ²⁴ Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. ²⁵ Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. ²⁶ A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? ²⁷ A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? ²⁸ Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. ²⁹ Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. ³⁰ Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.

Pál levele Tituszhoz

Tit 2,1-10

¹ Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, ² hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; ³ ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; ⁴ neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, ⁵ és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. ⁶ Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; ⁷ te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, ⁸ beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. ⁹ A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, ¹⁰ ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.