2014. május 4.

Jób könyve

Jób 29

¹ Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: ² Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem! ³ Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; ⁴ mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; ⁵ amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim; ⁶ amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek. ⁷ Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren, ⁸ ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak. ⁹ A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették. ¹⁰ A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt. ¹¹ Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott. ¹² Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője. ¹³ A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam. ¹⁴ Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem. ¹⁵ A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. ¹⁶ Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. ¹⁷ Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt. ¹⁸ Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek. ¹⁹ Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll. ²⁰ Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben. ²¹ Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam. ²² Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk. ²³ Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája. ²⁴ Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el. ²⁵ Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.

A zsidókhoz írt levél

Zsid 13,20-21

²⁰ A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, ²¹ tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

A jelenések könyve

Jel 15,1-4

¹ És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. ² És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, ³ és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: “Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ⁴ ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid”.