2014. május 6.

Jób könyve

Jób 30,16-31

¹⁶ Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. ¹⁷ Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. ¹⁸ Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad. ¹⁹ Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. ²⁰ Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem. ²¹ Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. ²² Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. ²³ Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. ²⁴ De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? ²⁵ Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? ²⁶ Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. ²⁷ Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai, ²⁸ Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez. ²⁹ A sakálok testvére lettem, és a struccok társa. ³⁰ Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt. ³¹ Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.

A jelenések könyve

Jel 16

¹ Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: “Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre!” ² Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták. ³ A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben. ⁴ A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak. ⁵ És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: “Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél; ⁶ mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték.” ⁷ És hallottam, hogy így szólt az oltár: “Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid”. ⁸ A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; ⁹ és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. ¹⁰ Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, ¹¹ kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből. ¹² A hatodik is kiöntötte a poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize, hogy megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja. ¹³ És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, ¹⁴ mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. ¹⁵ “Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét”. ¹⁶ És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek. ¹⁷ A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: “Megtörtént”. ¹⁸ Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy! ¹⁹ A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Isten színe előtt azzal, hogy adják oda neki Isten haragos indulata borának a poharát. ²⁰ És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol, ²¹ talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt.”