2014. március 28.

Jób könyve

Jób 1,13-22

¹³ Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában, ¹⁴ hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. ¹⁵ De a sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. ¹⁶ Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz hullott az égből, amely megégette, és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. ¹⁷ Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. ¹⁸ Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. ¹⁹ De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. ²⁰ Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, ²¹ és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! ²² Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

Máté evangéliuma

Mt 27,19-30

¹⁹ Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: “Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” ²⁰ A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. ²¹ Erre a helytartó újra megkérdezte őket: “Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?” Azok ezt mondták: “Barabbást.” ²² Pilátus így szólt hozzájuk: “Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan így kiáltották: “Feszíttessék meg!” ²³ Azután ezt kérdezte: “De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: “Feszíttessék meg!” ²⁴ Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: “Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” ²⁵ Az egész nép így kiáltott: “Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” ²⁶ Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg. ²⁷ Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸ Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, ²⁹ tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: “Üdvözlégy, zsidók királya!” ³⁰ Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.