2014. március 8.

Sámuel második könyve

2Sám 23

¹ Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: ² Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. ³ Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó ⁴ olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön. ⁵ Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad. ⁶ De az elvetemültek mind olyanok, mint a szélhordta tövis, melyet nem fognak meg kézzel. ⁷ Aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad, lándzsanyelet; égő tűzzel égetik meg ott, ahol csak találják. ⁸ Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Basebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le. ⁹ Azután Eleázár, Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak, ¹⁰ de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni. ¹¹ A következő volt Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt, ¹² de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet. ¹³ Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám barlangjába, amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott. ¹⁴ Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél volt. ¹⁵ Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van? ¹⁶ Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták, és odavitték Dávidnak. De ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, ¹⁷ és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. ¹⁸ Abisaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három között. ¹⁹ A három között a legtekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl. ²⁰ A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett. ²¹ Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. ²² Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. ²³ Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. ²⁴ Aszáél, Jóáb testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia, ²⁵ a haródi Sammá, a haródi Eliká, ²⁶ a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia, ²⁷ az anátóti Abiezer, a húsái Mebunnaj, ²⁸ az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj, ²⁹ a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia, ³⁰ a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj, ³¹ az arbái Abialbón, a bahúrimi Azmávet, ³² a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia, 3³ a harári Sammá, az arári Ahiám, Sárár fia, ³⁴ a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a gilói Eliám, Ahitófel fia, ³⁵ a karmeli Hecró, az arbái Paaraj, ³⁶ a cóbai Jigál, Nátán fia, a gádi Báni, ³⁷ az ammóni Celek, meg a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, ³⁸ a jeteri Írá, a jeteri Gáréb ³⁹ és a hettita Úriás; összesen harmincheten.

Máté evangéliuma

Mt 22,23-33

²³ Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: ²⁴ “Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. ²⁵ Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. ²⁶ Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. ²⁷ Végül aztán meghalt az asszony is. ²⁸ A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?” ²⁹ Jézus így válaszolt nekik: “Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰ Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹ A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: ³² Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” ³³ Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.