2015. április 2.

János evangéliuma

Jn 19,1-16a

1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. 2 A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; 3 oda járultak hozzá, és ezt mondták: “Üdvözlégy, zsidók királya!” – és arcul ütötték. 4 Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: “Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.” 5 Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: “Íme, az ember!” 6 Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: “Feszítsd meg, feszítsd meg!” Pilátus pedig ezt mondta nekik: “Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek.” 7 A zsidók így válaszoltak neki: “Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.” 8 Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. 9 Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: “Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt neki. 10 Pilátus ekkor így szólt hozzá: “Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” 11 Jézus így válaszolt: “Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.” 12 Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: “Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.” 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. 14 A húsvétra való előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: “Íme, a ti királyotok!” 15 Azok pedig felkiáltottak: “Vidd el, vidd el, feszítsd meg!” Pilátus ezt mondta nekik: “A ti királyotokat feszítsem meg?” A főpapok így válaszoltak: “Nem királyunk van, hanem császárunk!” 16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust,

Ezékiel próféta könyve

Ez 39

1 Te pedig, emberfia, prófétálj Gógról, és ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Én ellened támadok, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! 2 Irányítlak és vezetgetlek, elhozlak a messze északról, és Izráel hegyeire viszlek. 3 Kiütöm az íjat bal kezedből, és kiverem a nyilakat jobb kezedből. 4 Izráel hegyein fogsz elesni valamennyi csapatoddal és a veled levő népekkel együtt. Mindenféle ragadozó madárnak és mezei vadnak adlak eledelül. 5 A harcmezőn esel el. Én megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr. 6 Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken, és majd megtudják, hogy én vagyok az Úr. 7 Megismertetem szent nevemet népemmel, Izráellel, és többé nem hagyom, hogy gyalázzák szent nevemet. Akkor megtudják a népek, hogy én, az Úr, Izráel Szentje vagyok. 8 Eljön ez, és megtörténik – így szól az én Uram, az Úr -, ez az a nap, amelyről beszéltem. 9 Akkor Izráel városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, a nagy és kis pajzsokat, az íjakat és a nyilakat, a buzogányokat és a dárdákat, és hét évig tüzelnek velük. 10 Nem kell fát hordaniuk a mezőről, az erdőből sem kell vágniuk, mert a fegyvereket használják tüzelőnek. Kifosztják fosztogatóikat, és prédát szereznek prédálóiktól – így szól az én Uram, az Úr. 11 Azon a napon nevezetes sírhelyet adok Gógnak Izráelben, a Vándorok völgyét a tengertől keletre, és az elzárja a vándorok előtt az utat. Ott temetik el Gógot egész seregével együtt. Ezért fogják azt a Góg serege völgyének nevezni. 12 Hét hónapon át fogja őket temetni Izráel háza, hogy megtisztítsa az országot. 13 Temetni fog az ország egész népe, és az dicséretükre válik azon a napon, amelyen megmutatom dicsőségemet – így szól az én Uram, az Úr. 14 Férfiakat választanak ki arra, hogy állandóan járják az országot, és temessék el azokat, akik még a föld színén maradtak, hogy megtisztítsák az országot. A hét hónap elmúltával induljanak el keresni, 15 járják végig az országot, és ha valaki emberi csontokat lát, állítson mellé jelet, míg a sírásók el nem temetik a Góg serege völgyében. 16 Van ott egy Hamóná nevű város is. Így tisztítsák meg az országot. 17 Te pedig, emberfia – így szól az én Uram, az Úr -, mondd ezt a madaraknak, mindenféle szárnyasnak és mindenféle mezei vadnak: Gyűljetek össze, jöjjetek és gyülekezzetek mindenfelől az én véresáldozatom köré! Mert én nagy véresáldozatot készítek nektek Izráel hegyein: egyetek húst, igyatok vért! 18 Vitézek húsát eszitek, és a föld fejedelmeinek a vérét isszátok: Básánban hízott kosok, bárányok, bakok és bikák ezek mindnyájan. 19 Kövéret esztek a jóllakásig, és vért isztok a megrészegedésig az én véresáldozatomból, amelyet készítek nektek! 20 Jóllaktok majd asztalomnál lóval és lovassal, vitézzel és mindenféle harcossal! – így szól az én Uram, az Úr. 21 Megmutatom dicsőségemet a népek között, és minden nép meglátja, hogy milyen ítéletet tartottam, és hogyan vetettem rájuk kezemet. 22 Izráel háza megtudja, hogy én, az Úr, vagyok az ő Istenük attól fogva továbbra is. 23 A pogány népek pedig megtudják, hogy a bűne miatt kellett fogságba mennie Izráel házának, mert hűtlenné váltak hozzám, és én elrejtettem arcomat előlük; ellenségeik kezébe adtam őket, és sokan elestek fegyver által. 24 Tisztátalanságuk és vétkeik szerint bántam velük, amikor elrejtettem arcomat előlük. 25 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Most jóra fordítom Jákób sorsát, és irgalmas leszek Izráel egész házához, mert féltő szeretetre indulok szent nevemért. 26 Akkor elfelejthetik gyalázatukat és mindazt a hűtlenséget, amit ellenem elkövettek. Biztonságban laknak földjükön, és senki sem rettenti őket. 27 Visszahozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket ellenségeik országaiból, és így mutatom meg rajtuk a többi nép szeme láttára, hogy szent vagyok. 28 Majd megtudják, hogy én, az Úr, Istenük voltam akkor is, amikor fogságba vittem őket a népek közé, mert összegyűjtöm őket földjükön, és nem hagyok ott közülük senkit. 29 Többé nem rejtem el orcámat előlük, mert kiöntöm lelkemet Izráel házára – így szól az én Uram, az Úr.