2015. augusztus 17.

Mózes második könyve

2Móz 31

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből. 3 Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, 4 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 5 foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. 6 Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: 7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését, 8 az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, 9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát, 10 meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, 11 végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked. 12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: 13 Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az Úr, vagyok a megszentelőtök. 14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon. 15 Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján. 16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. 17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. 18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.

Márk evangéliuma

Mk 6,14-29

14 Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők 15 Mások meg azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. 16 Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: “Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.” 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt, 18 és erre János ezt mondta neki: “Nem szabad együttélned testvéred feleségével.” 19 Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette, 20 mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 21 Végül is eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: “Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” 23 Meg is esküdött neki: “Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is.” 24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: “Mit kérjek?” Az pedig ezt válaszolta: “Keresztelő János fejét.” 25 A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: “Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 26 Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. 27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János fejét. 28 Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. 29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.