2015. március 18.

János evangéliuma

Jn 16,1-4a

1 “Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; 3 és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. “Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam.”

Ezékiel próféta könyve

Ez 26

1 A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett! 3 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait. 4 Lerombolják Tírusz várfalait, és ledöntik bástyáit. Lesöpröm róla még a port is, és csupasz sziklává teszem. 5 Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén. Megmondtam – így szól az én Uram, az Úr -: a népek zsákmánya lesz! 6 A szárazföldön levő falvait fegyverrel irtják ki. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! 7 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel. 8 A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened. 9 Faltörő kost szegez várfalaidnak, bástyáidat pedig lerombolja csákányaival. 10 Belep a por, amelyet felver tömérdek lova; megrendülnek várfalaid a lovasoknak és a kerekeken gördülő harci kocsiknak a zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba. 11 Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas oszlopaid a földre zuhannak. 12 Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és felprédálják áruidat; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják. 13 Megszüntetem énekeid zaját, és citerád hangja nem hallatszik többé. 14 Csupasz sziklává teszlek; hálók szárítóhelye leszel; nem építenek fel többé. Én, az Úr, megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr. 15 Ezt mondja az én Uram, az Úr Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok. 16 Leszállnak majd trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek és szörnyülködnek rajtad. 17 Siratóéneket kezdenek, és ezt mondják rólad: Jaj, de elpusztultál, te dicsőített város, mely a tenger közepén lakott. A tenger volt az erőssége neki és lakóinak, rettegésben tartották a környékükön lakókat mind! 18 Most, amikor elbuktál, rémület fogja el a szigeteket, megriadnak a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett. 19 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek a lakatlan városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek, 20 akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén. 21 Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr.