2015. március 23.

János evangéliuma

Jn 16,29-33

29 Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: “Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. 30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” 31 Jézus így válaszolt: “Most hiszitek? 32 De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”

Ezékiel próféta könyve

Ez 31

1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Kihez hasonlítasz nagyságodban? 3 Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szép ágú, árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje. 4 Víztől nőtt meg nagyra, a mélység vize tette magassá, ennek a tövéhez árasztotta folyóit mindenfelől, csak patakjait bocsátotta a mező többi fáihoz. 5 Ezért lett magasabb növésű a mező többi fáinál: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, mely feléje áradt. 6 Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fiadzott a mező minden vadja, s árnyékában lakott mindenféle nép. 7 Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak. 8 Nem volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten kertjében egy fának sem volt hozzá hasonló szépsége. 9 Széppé tettem őt dús lombú ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében. 10 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel magasra nőtt, és teteje fölnyúlt a sűrű felhők közé, felfuvalkodott, mert magasra nőtt, 11 a népek urának kezébe adtam: tegyen vele, amit akar. Bűne miatt taszítottam el. 12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörve estek a földre, a patakmedrekbe. Árnyékából pedig elvonult a föld összes népe, és ott hagyta. 13 Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad. 14 Azért ne nőjön túl magasra egy fa sem a víz mellett, ne nyújtsa tetejét a sűrű felhők közé! Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe, azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba. 15 Így szól az én Uram, az Úr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek. 16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált. 17 Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek. 18 Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, az Úr.