2016. február 29.

Jeremiás siralmai

JSir 3,1-33

1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2 Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 3 Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. 4 Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 5 Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. 6 Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7 Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. 8 Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. 9 Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette. 10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán. 11 Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. 12 Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául. 13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14 Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15 Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg. 16 Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 17 Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 18 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! 19 Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! 20 Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22 Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24 Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban -, ezért benne bízom. 25 Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26 Jó csendben várni az Úr szabadítására. 27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28 Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. 29 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. 30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. 31 Mert nem vet el örökre az Úr. 32 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

Máté evangéliuma

Mt 15,21-28

21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. 22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: “Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” 23 Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: “Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” 24 De ő így felelt: “Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” 25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: “Uram, segíts rajtam!” 26 Jézus erre így válaszolt: “Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” 27 Az asszony azonban így felelt: “Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” 28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: “Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.