2016. július 3.

Lukács evangéliuma

Lk 10,21-42

21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: “Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak. 22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” 23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: “Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.” 25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: “Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 26 Ő pedig ezt mondta neki: “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 27 Ő pedig így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28 Jézus ezt mondta neki: “Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” 29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: “De ki a felebarátom?” 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: “Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” 37 Ő így felelt: “Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: “Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” 38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: “Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” 41 Az Úr azonban így felelt neki: “Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Pál levele a rómaiaikhoz

Róm 6,3-11

3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? 4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. 5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. 6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. 7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. 8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. 9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. 10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. 11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.

A krónikák első könyve

1Krón 17,16-27

16 Akkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, Uram, Istenem. 18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! 19 Uram, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd. 20 Uram, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. 21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel, amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból? 22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, Uram, az Istenük lettél. 23 Most azért, Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted. 24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád. 26 Valóban, Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót. 27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz!