2016. június 26.

Lukács evangéliuma

Lk 8,40-56

40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. 41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. 43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, (és minden vagyonát az orvosokra költötte,) de senki sem tudta meggyógyítani, 44 odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. 45 Jézus ekkor ezt kérdezte: “Ki érintett engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: “Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!” 46 De Jézus ezt mondta: “Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: “Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” 49 Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: “Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!” 50 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: “Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” 51 Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját. 52 Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: “Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!” 53 Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: “Leányom, ébredj!” 55 Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.

A krónikák első könyve

1Kor 1,18-25

18 Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: “Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.” 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24 de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten “bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten “erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.

A krónikák első könyve

1Krón 13

1 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, 2 majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az Úrnak úgy tetszik, küldjünk üzenetet Izráel egész területén lakó többi atyánkfiaihoz, meg a papokhoz és a lévitákhoz, a legelőkkel ellátott városaikba, hogy gyűljenek ide hozzánk, 3 és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele. 4 Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez az egész nép előtt. 5 Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt, az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. 6 Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerúbokon ülő Úristennek a ládáját, akinek a nevét segítségül hívják. 7 Az Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából, és Uzzá meg Ahjó irányították a szekeret. 8 Dávid pedig és egész Izráel szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citerák, lantok, dobok, cintányérok és harsonák kíséretében. 9 Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök, 10 ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt az Isten színe előtt. 11 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. 12 Akkor félni kezdett Dávid Istentől, és ezt gondolta: Hogy merjem magamhoz vinni az Isten ládáját? 13 Ezért Dávid nem magához vitette a ládát Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 14 Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál az ő házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét.