2016. június 30.

Lukács evangéliuma

Lk 9,37-50

37 A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. 38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: “Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. 39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. 40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 41 Ekkor Jézus így szólt: “Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!” 42 Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. 43 Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak: 44 “Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!” 45 De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. 46 Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. 47 Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; 48 majd ezt mondta nekik: “Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.” 49 Ekkor megszólalt János: “Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” 50 Jézus azonban ezt mondta neki: “Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

A krónikák első könyve

1Krón 16,1-7

1 Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. 2 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében. 3 És kiosztott minden izráeli férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú szőlőt. 4 Rendelt az Úr ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék Izráel Istenét, az Urat. 5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf pedig a cintányéron játszott. 6 Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt. 7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az Urat.