2016. március 12.

Dániel próféta könyve

Dán 4,1-14

1 Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban, boldog voltam palotámban. 2 De egyszer álmot láttam, amely megrettentett engem, és azok az álomképek, amelyeket a fekhelyemen láttam, megrémítettek. 3 Megparancsoltam azért, hogy vezessék elém a babiloni bölcseket mind, és azok magyarázzák meg nekem az álmot. 4 Amikor eljöttek a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok, elmondtam nekik az álmomat, de ők nem tudták nekem megmagyarázni. 5 Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben szent, isteni lélek van, és elmondtam neki az álmomat: 6 Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam! 7 A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén, amely igen magas volt. 8 A fa nőtt és erősödött, olyan magas lett, hogy az égig ért, és még a föld széléről is látható volt. 9 Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. 10 Majd láttam fekvőhelyemen látomásban egy szent angyalt leszállni a mennyből. 11 Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! 12 De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! 13 Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! 14 Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti.

Máté evangéliuma

Mt 21,1-22

1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2 és ezt mondta nekik: “Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3 Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5 “Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” 6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. 8 A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: “Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” 10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: “Ki ez?” 11 A sokaság ezt mondta: “Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” 12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13 és ezt mondta nekik: “Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” 14 Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: “Hozsánna a Dávid Fiának!” – haragra lobbantak, 16 és így szóltak hozzá: “Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: “Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” 17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. 18 Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: “Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen elszáradt a fügefa. 20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: “Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?” 21 Jézus így válaszolt nekik: “Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. 22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”