2016. március 24.

Dániel próféta könyve

Dán 10,1-11,1

1 Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, mely nagy hadakozásról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást. 2 Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. 3 Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét. 4 Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. 5 Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. 6 Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása. 7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. 8 Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, arcom eltorzult, és nem tudtam erőmet összeszedni. 9 Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. 10 Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. 11 Ezt mondta nekem: Dániel, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam.

Máté evangéliuma

Mt 26,47-75

47 Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: “Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!” 49 Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: “Üdvözlégy, Mester!” – és megcsókolta őt. 50 Jézus ezt mondta neki: “Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. 51 Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: “Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53 Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54 De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” 55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: “Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. 57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58 Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. 59 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, 60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, 61 akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: “Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.” 62 A főpap felállt, és így szólt hozzá: “Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” 63 Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: “Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” 64 Jézus ekkor így felelt: “Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” 65 A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: “Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66 Mit gondoltok?” Azok így feleltek: “Méltó a halálra!” 67 Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, 68 és ezt mondták: “Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!” 69 Péter ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: “Te is a galileai Jézussal voltál.” 70 Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: “Nem tudom, mit beszélsz.” 71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: “Ez a názáreti Jézussal volt.” 72 Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: “Nem ismerem azt az embert.” 73 Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: “Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad.” 74 Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: “Nem ismerem azt az embert.” És nyomban megszólalt a kakas. 75 Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: “Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.