2016. szeptember 26.

Ezsdrás könyve

Ezsd 5,1-5

1 De Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia, prófétált a Júdában és Jeruzsálemben levő zsidóknak, Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt. 2 Akkor Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésúa, Jócádák fia hozzáfogott, és elkezdte Isten házának az építését Jeruzsálemben. Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket. 3 Abban az időben odament hozzájuk Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, és ezt mondták nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a házat fölépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? 4 Azután ezt kérdezték tőlük: Hogy hívják azokat a férfiakat, akik ezt az épületet építik? 5 De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá.

Pál levele a rómaiakhoz

Róm 4,1-12

1 Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? 2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. 3 De mit mond az Írás? “Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” 4 Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. 5 Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. 6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: 7 “Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. 8 Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.” 9 Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Valóban azt olvassuk, hogy “Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” 10 De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. 11 Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; 12 és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.