2017.09.01

A példabeszédek könyve

Péld 8,22-36

²²Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. ²³Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. ²⁴Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. ²⁵Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; ²⁶amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. ²⁷Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. ²⁸Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, ²⁹amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, ³⁰én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. ³¹Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. ³²Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! ³³Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! ³⁴Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. ³⁵Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az ÚRtól. ³⁶De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.

János evangéliuma

Jn6 6,22-34

²²Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? ²⁶Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ²⁷Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten. ²⁸Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? ²⁹Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. ³⁰Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” ³²Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. ³⁴Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!