2017.09.17.

Példabeszédek könyve

Péld 17,1-17

¹Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne. ²Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben. ³Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR. ⁴A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. ⁵Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. ⁶Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. ⁷Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. ⁸Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele. ⁹Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. ¹⁰Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. ¹¹Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. ¹²Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. ¹³Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. ¹⁴A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör. ¹⁵Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR. ¹⁶Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze? ¹⁷Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

A zsoltárok könyve

Zsolt 103

¹Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!  ²Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!  ³Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,  ⁴megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.  ⁵Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.  ⁶Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az ÚR.  ⁷Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.  ⁸Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.  ⁹Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.  ¹⁰Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.  ¹¹Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.  ¹²Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.  ¹³Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.  ¹⁴Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.  ¹⁵Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.  ¹⁶Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.  ¹⁷De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;  ¹⁸azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.  ¹⁹Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.  ²⁰Áldjátok az URat, angyalai, ti, hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!  ²¹Áldjátok az URat, ti, seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!  ²²Áldjátok az URat, ti, teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!

János evangéliuma

Jn 9,1-12

¹Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. ²Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? ³Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. ⁴Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. ⁵Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. ⁶Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, ⁷majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.
⁸A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? ⁹Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. ¹⁰Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? ¹¹Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. ¹²Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.