2017. április 30.

Az apostolok cselekedetei

ApCsel 5,12-16

12 Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, 13 de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. 14 Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. 15 A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. 16 Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

A zsoltárok könyve

Zsolt 115

1 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! 2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? 3 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! 4 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. 5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. 6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. 7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. 8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. 9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. 10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. 11 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő. 12 Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. 13 Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. 14 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat! 15 Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta! 16 Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta. 17 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek, 18 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!

Sámuel második könyve

2Sám 9

1 Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2 Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3 Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 4 A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában. 5 Akkor üzent neki Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. 6 Amikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arcra esett, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 7 Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. 8 Ekkor Mefibóset leborult, és ezt mondta: Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya? 9 Ezután hívatta a király Cíbát, Saul legényét, és ezt mondta neki: Mindent urad fiának adtam, amije csak volt Saulnak és egész háza népének. 10 Te műveld a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt, és takarítsd be, hogy legyen mit ennie urad fiának. Maga Mefibóset, urad fia állandóan az én asztalomnál fog étkezni. Cíbának tizenöt fia és húsz szolgája volt. 11 Cíbá így felelt a királynak: Mindent megtesz szolgád, amit uram, királyom parancsol szolgájának. Mefibóset pedig az én asztalomnál fog étkezni, mint egy királyfi – mondta Dávid. 12 Volt Mefibósetnek egy Míká nevű kisfia. Cíbá házának a lakói mindnyájan Mefibóset szolgái voltak. 13 Maga Mefibóset Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett, és mindkét lábára sánta volt.