2017. január 25.

A zsoltárok könyve

Zsolt 57

1 A karmesternek: A “Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. 2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. 3 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. 4 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét. 5 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. 6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.) 8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek 9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, 11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

Pál első levele Timóteushoz

1Tim 3,8-13

8 Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, 9 hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. 10 De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. 11 Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, mértékletes, mindenben hűséges. 12 A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. 13 Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.