2017. január 5.

A zsoltárok könyve

Zsolt 37,21-40

21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó. 22 Akiket megáld az Úr, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak. 23 Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. 24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. 25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. 26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz. 27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig. 28 Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja. 29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig. 30 Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. 31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei. 32 Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni. 33 De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. 34 Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket. 35 Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa, 36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni. 37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! 38 De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás. 39 Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején. 40 Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz

1Thessz 3,1-8

1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban, 2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. 4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. 5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. 6 Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket. 7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által. 8 Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.