2019.04.22. Húsvéthétfő

Jn 20, 19-29

19Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! 20És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.21Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. 22Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! 23Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak. 24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. 26Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! 27Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! 28Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! 29Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.

Zsolt 139

1A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz és ismersz engem.
2Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.
9Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.
19Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
22Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!