2020. 11. 20.

Jób könyve 11. fejezet
Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia
1Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: 2Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza? 3Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? 4Ezt mondtad: „Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!” 5Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben! 6Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét. 7Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez? 8Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla? 9Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. 10Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg? 11Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda. 12Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré. 13Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, 14ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! 15Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. 16Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre. 17Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna. 18Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. 19Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked. 20De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.

Pál levele Tituszhoz 2. fejezet, 1-10
Idősek, fiatalok, szolgák
1Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; 3ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. 6Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. 9A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, 10ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.