2020. 11. 23.

Jób könyve 14. fejezet
A halál után nincs reménység
1Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. 2Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. 3És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! 4Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. 5Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át, 6akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak! 7Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 8Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, 9a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. 10De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? 11Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, 12de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. 13Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. 14Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. 15Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 16Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. 17Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd. 18De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről; 19a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét. 20Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el. 21Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre. 22Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.

Pál levele Tituszhoz 3. fejezet, 8-15
Jó cselekedetek üres vitatkozás helyett
8Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek. 9De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, 11tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét.
Üzenetek, üdvözletek, áldás
12Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. 13Zénászt, a törvénytudót és Apollóst gondosan ellátva engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk. 14De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. 15Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!