2020. 12. 02.

Jób könyve 23. fejezet
Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében
1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat. 3Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig, 4eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással, 5hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem: 6teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen? 7Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám. 8De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. 9Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. 10De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. 11Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. 12Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. 13De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván. 14Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni. 15Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle. 16Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem. 17Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.

A zsidókhoz írt levél 4. fejezet, 1-11
Isten népének nyugalma
1Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” 5Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 6Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, 7egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” 8Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 10Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.