2020.12.15.

Jób könyve 35. fejezet
Elíhú harmadik beszéde: Jóbot méltán bünteti Isten
1Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: 2Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? 3Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”, 4én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is. 5Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? 7Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled? 8Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod. 9A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. 10De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, 11aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? 12Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. 13Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. 14Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. 15Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, 16azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.

A zsidókhoz írt levél 10. fejezet, 19-39
Meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához
19Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, 20azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: 22járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, 23a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. 24Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. 26Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, 27hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. 29Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? 30Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.” 31Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni. 32De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki. 33Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. 34A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. 35Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: 37„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. 38Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” 39De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.