2020. 12. 17.

Jób könyve 36. fejezet, 26-33
Isten dicsősége a természetben
26Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. 27Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, 28amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. 29Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka? 30Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. 31Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. 32Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire. 33Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.

Jób könyve 37. fejezet, 1-13
1Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. 2Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön. 3Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. 4Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja. 5Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. 6Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. 7Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik! 8A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. 9Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. 10Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik. 11Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek. 12Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. 13Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.

A zsidókhoz írt levél 11. fejezet, 8-22
8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. 17Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 19Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. 20Hit által áldotta meg Izsák is a jövőre nézve Jákóbot és Ézsaut. 21Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. 22Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett temetése felől.