2014. április 13.

Jób könyve

Jób 15,1-16

¹ Megszólalt a témániElifáz, és ezt mondta: ² Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? ³ Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? ⁴ Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt. ⁵ A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. ⁶ Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened. ⁷ Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? ⁸ Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? ⁹ Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg? ¹⁰ Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. ¹¹ Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? ¹² Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid, ¹³ hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?¹⁴ Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? ¹⁵ Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében. ¹⁶ Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

A zsidókhoz írt levél

Zsid 12,1-3

¹ Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. ² Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. ³ Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”

A jelenések könyve

Jel 5,1-10

¹ És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; ² és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: “Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?” ³ De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. ⁴ És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. ⁵ Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: “Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”. ⁶ És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. ⁷A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; ⁸ és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, ⁹ és új éneket énekeltek ekképpen: “Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; ¹⁰ és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön.